OSU!

 

Dr. Pápai István vagyok, a siklósi Damashi Dojo vezetője.

Mielőtt rátérnék a klub történetére, előbb elmesélném, hogy mikor, és hogyan ismerkedtem, meg a kyokushin karatéval, mikor "fertőződtem" meg vele!

Már gyerekkoromban furcsa vonzódást véltem felfedezni magamban a küzdősportokhoz, harci művészetekhez. Mint minden más gyerek én is először csak a moziban, vagy az otthoni másolt narrátoros videofilmeken ismerkedhettem meg az akkori nagy akció sztárokkal. Hatalmas nagy példakép volt számunkra Bruce Lee, Chuck Norris, Jackie Chan, vagy van Damme.

Mindenképpen valamilyen harcművészetet, vagy küzdősportot akartam tanulni.

Szüleim látták bennem az akarást, a szándékot, ezért az éppen akkor kisvárosunkban nyíló kick-box (akkor még All Style Karate) klubba írattak be. A klub 2 évig működött ismerősünk senpai Horváth Zoltán vezetésével.

Mivel a klub megszűnt, és Villányban más harcművészet, küzdősport nem volt, így ilyen irányú tanulmányaimat csak középiskolás koromban folytathattam. Középiskolás éveim alatt Pécsett a kínai wing-tsun kung fuval, és továbbra is a kick-box-al ismerkedtem.

Rendszeresen, kitartós szorgalommal jártam le Heckenberger Iván mester által vezettett kick box, low-kick és francia box edzésekre a Pécsi DOZSO-ba.

1996-ban felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Jogi Karára. Első éves egyetemistaként, egyre jobban kezdett foglalkozatni a keleti filozófia, buddhizmus, és a harcművészet. Mindent elolvastam ami a keleti kultúrával kapcsolatos volt, előadásokra, szemináriumokra jártam.

Itt ismerkedtem meg Oláh Gyula mesterrel, aki akkor a debreceni Asahi Aikido Klub vezetője volt. Az ő segítségével mélyülhettem el ebben a szép, harmónikus harcművészetben, és foghattam fel a BUDO alapjait.

2002 év őszén az IKO Magyar Tradicionális Kyokushin Karate Szövetség a Debreceni Aranybika szálloda nagytermében rendezte meg súlycsoport nélküli kyokushin karate magyar bajnokságát.

Az ott látottak lenyűgöztek. Rájöttem, hogy a jövőben ezzel szeretnék csak foglalkozni, ez a számomra legjobban megfelelő harcművészet, küzdelmi stílus. Megfogott, beleszerelmesedtem.

Felkerestem a Magyar Tradicionális Kyokushin Karate Szövetség kiváló debreceni edzőjét, a válogatott akkori szövetségi kapitányát sensei Badar Attilát, és megkezdtem nála kyokushin tanulmányaimat.

A mai napig hálás vagyok neki, hogy ő lehetett az első edzőm. A nála tapasztaltak, a vele töltött idő nagy hatással volt életemre.

2003-ban hazaköltöztem Baranya megyébe, Siklósra. Az MTTKSZ pécsi klubjába senpai Csécsi István vezetett Enshin Dojo-ba igazoltam. Mivel Pécsett dolgoztam, heti 3X vehettem részt nála edzéseken. A klub technikai vezetője sensei Kern Róbert volt. Az általa vezetett Minami Branch Honbu Dojo Baján működött. 3 éven keresztül időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve szinte minden hétvégémet Baján töltöttem, ahol nagyon kemény küzdelmi, és technikai tréningeken vehettem részt az MTTKSZ vezető versenyzőivel, oktatóival.

Itt ismerkedtem meg senpai Tettinger Attilával, akivel először nagyon szoros mester-tanítvány, majd egyre jobb és mély barátság kezdett kialakulni. Nagyon hasonlóan gondolkodunk a Kyokushinról, és szépen lassan a barátságon felül egy színvonalas szakmai munka is kezdett kialakulni közöttünk.

2006-ban mesterünkkel sensei Kern Róberttel megromlott a viszonyunk. Nem láttunk lehetőséget a közöttünk felmerült problémák orvoslására, így Tettinger senpai-al úgy  döntöttünk, hogy elhagyjuk a Minami Branch-et, az akkori Magyar Kyokushinkaikan Szövetséget, és a sensei Vancsik Nándor keceli kyokushin mester által vezetett Body-Contact Kyokushin Karate Szövetséghez csatlakoztunk. 

2006-ban Vancsik sensei arra kért, hogy nyissunk Siklóson kyokushin karate klubot. Munkáim miatt ez csak 2007. őszén sikerülhetett.

Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a siklósi  Fittnes World Centrum felső kis Küzdőtermében 2007. szeptember 10-én 12 fővel megkezdtük az első edzést.

Megkezdtük, és azóta is folytatjuk, amíg lehet, és amíg van rá igény.

Hála istennek létezik Siklóson egy kis mag, aki hasonlóan gondolkodik a karatéról mint én. Nem csak értelmes szabadidős eltöltésnek, fizikai kondíció javítására legjobban alkalmas küzdősportként tekint a karaténkra, hanem számukra is életmód, életstílus lett. Hetente 3X, 5X összejön ez a kis közösség, nagyokat izzad, és szenved, hogy minél jobban elmélyülhessen a kyokushin tanaiban.

Küzdő centrikus edzéseinknek köszönhetően nem csak a "lebutított" knock-down küzdelmi rendszerben hiszünk.

Fontosnak tarjuk, hogy tanítványaink teljes körű küzdelmi rendszert tanuljanak és sajátítsanak el. Fontos, hogy a kyokushin alaptechnikáin felül, a pusztakezes állóharcon túl, megtanulják az állóharc fejütéses, klinchelős, térdelős technikáit, és ha úgy hozza a sors, akkor meg tudják védeni magukat a földön is. Azért, hogy a XXI. századnak megfelelő és igazán hatékony is legyen a karaténk, visszanyúltunk az Oyamai alapokhoz. A kyokushin bázis technikáin túl oktatjuk a muay-thai kéz, és könyök technikáit, klinch és térd tanait, és mivel az utcai küzdelmek 60%-a a földön végződnek, fontosnak tartjuk a brazil jiu-jitsu fojtó, kar-és lábfeszítő technikáinak elsajátítását, hogy tanítványaink ne kerülhessenek  meglepő helyzetekbe.

Így volt ez régen is, alapítónk sosai Oyama idejében, hiszen ilyen az igazi küzdelem, teljes, mindenre kiterjedő.

A Kyokushin Karatét egy nagyon komplex harcművészetnek tekintjük, és nem küzdősportnak. Nagyon fontos része az állóképesség, erőnövelés, technnikai jártasság, a technikai alap (kihon), a formagyakorlatok (kata) és azok értelmezése (kata-bunkai), s természetesen a küzdelem (kumite) minden formája. Fontosnak tartjuk a tradicionális elemeket, azonban a mai napok, idők testnevelési vívmányait, edzésmódszereivel vegyítve tudunk csak eredményesek, és egészségesek maradni. Hiszen a célunk nem csak egy sikeres versenyző kinevelése, hanem egy egészéges, és boldog emberfő megtartása kell hogy legyen. A karaténkat lehet 70-80 évesen is gyakorolni, alkalmazni. Életstílussá kell alakulnia, s nem versenysporttá.

Így ezeknek, az alapelveknek megfelelően oktatunk, így edzünk.

2008 nyaráig függetlenül, shihan Györki Géza segítségével a Shoryn- Ryu Karate Szövetségen keresztül voltunk tagjai a Magyar Karate Szakszövetségnek.  

2008 őszén sensei Brezovai Sándor többszöri megkeresésének köszönhetően a Magyar Tradicionális Kyokushin Karate Szövetséghez csatlakoztunk, és tagjai lettünk a Kyokushin-Kan világszövetségnek. Szakmai együttműködésünk kisebb-nagyobb sikerekkel közel 2 évig tartott.

Tanítványaink és klubunk technikai fejlődése, és megerősödése céljából 2010. augusztus 31. napján a Magyar Kyokushin Karate Szervezethez és így a Shinkyokushin Világszövetséghez csatlakoztunk.  

Döntésünk kifejezetten szakmai kérdés volt. Úgy gondoljuk, hogy Magyarország legnagyobb taglétszámával, és legstabilabb gazdasági, és sportpolitikai  hátterével rendelkező kyokushin karate szervezete tudja garantálni nekünk, hogy a fenti elvek, életszemlélet alapján tudjunk edzeni, és működní úgy, hogy a számunkra nagyon fontos karatét nyitott szemmel, és felfogással éljük, és oktathassuk. 

Mi az elvégzett munkában hiszünk. Úgy véljük, hogy lehet ezt békében, és barátságban is művelni, nem kellenek ehhez ellenségeskedések, viszályok, és feszültségek.

Nyitottak vagyunk, minden és mindenki felé, aki ezeknek megfelelően él, és edz.

Rendkívűl jó kapcsolatokat ápolunk számos kyokushin klubbal,  nagyon jó sporttársi barátságok fűznek muay-thai, kempo, kudo egyesületekhez, és hazánk vezető brazil jitsu edzőihez.

Fontos számunkra a szakmai fejlődés minden téren, ezért számos szemináriumon, edzőtáborban, versenyen veszünk részt, azért hogy minél többet tanulhassunk mindenkitől.

A megszerzett tudást pedig megpróbáljuk átadni tanítványainknak, hiszen célunk az, hogy a kezeink alá került fiatalok és idősebbek fizikailag és mentálisan is fejlődjenek, erősödjenek, de közben egészségesek maradjanak, úgy, hogy azt egy jó közösségben, egymást, és magukat jól érezve tegyék.


Ezért edzünk, ezért élünk!

OSU!

Dr. Pápai István

Oldalmenü
Naptár